Hele-Shaw

Nem tudjuk pontosan, hogy mi ez, de élvezzük. Szóval kell hozzá két plexilap, egyikbe perfúziós slagot ragasztottunk, ezeket réssel (négy sarkában különféle vastagságú kartonlap alátámasztásokkal) kell egymásra szorítani, és lehet közéjük spriccelni eltérő viszkozitású és főleg színű anyagokat. 

A perfúziós slagnak több előnye is van, egyetlen hátrányával szemben, ami a vastagsága. Szabad vége fecskendőre húzható, illetve a kis szabályozó-záró biszbasz lehetőséget ad arra, hogy a két folyadékot egymás után légmentesen tudjuk bepumpálni. 

Próbáltuk a xantángumit, mézet, glicerint, mint közeget és abba az összes fellelhető tintánkat.  

Ha nem unnánk annyira elmosogatni és újra meg újra eltörölgetni a felszerelést, és hogyha annyi év után nem ment volna tönkre a Raynox előtétünk felfogatása, talán ez a mese is tovább tartana. De nem kizárt, hogy majd visszatérünk erre.

A xantángumi fraktáljai

Eddig a PVA-ágyon akartuk különféle adalékokkal (alkohollal, szappannal) fraktálosodásra bírni a festékeinket. Ekkor azonban felfedeztük a xantángumit, mint a tökéletes felületet.

Előkészítése nem problémamentes, nekünk csak botmixerrel sikerült elég homogénre keverni. Kézzel esélytelen, annyira csomós lesz. Viszont botmixerrel rengeteg levegőbubi fog belekerülni, amik a koncentráció függvényében, lehet ha másnapra sem fognak eltűnni. A hígabb oldatot érdemes pihentetni fél-egy napot, vagy ha tudunk vákuumot csinálni, az instant megoldja a levegőbuborékok problémáját. Mindenesetre az apró légzsákok miatt nagyon könnyű fókuszálni a képeket, illetve érdekes alaptextúrát is ad.

Nyilván ebben a közegben is ahány festék, vagy tinta, annyiféleképpen működik.

A tintasugaras nyomtatófestékek inkább diffundáltak, elmosódott pacákká. Az akril tinta, fekete tus, egyes ételfestékek sokkal inkább fraktálosodtak.

Timeless timelapse

Egy-két éve lefutott játékaink mellékterméke volt néhány timelapse sorozat, ami mostanig várta, hogy méltóztassam összevágni kisfilmnek. Ami késik nem múlik. Szükség lett a nyersanyag helyére.

Marangoni újratöltve

A Chemical bouillon YT-csatornánál nem arról híresek a srácok, hogy kifecsegnék, mit mivel kevernek össze a hatások elérése érdekében. Szívük joga, de azért orrolok rájuk. És csodálom is a munkásságukat, megjegyzem néha az én konyhámban is van akkora kupleráj, mint az ők műtermükben. És ez lehet annak az oka, hogy miért nem írják le pontosan, melyik hatás hogyan keletkezett. Hátha ők is csak töltögetik egymásra a cuccokat, nem jegyzetelnek, ahogy én sem, s másnap már én sem tudom, hogy mi volt ételfesték, akril, tus, vagy tinta, és azok mivel voltak felütve, alkohollal, benzinnel, acetonnal, mosogatószerrel, és milyen felületen, xantánon, olajon, PVA-n, vagy micsodán.

Sőt abban sem vagyok biztos, hogy a jelenségek mind a Marangoni-effektussal vannak e összefüggésben. De annyira nem is érdekel egyelőre. 

A vízüveg kifejezetten érdekes felület, nagyon nagy nagyítás mellett inkább videón érdekes, fotón, statikusan nem adja ugyanazt az élményt. Tehát ezeknél inkább a folyamat érdekes, nem az eredmény, ami a növekvő entrópia miatt, a csodálatos káoszon át végül eljut a semleges katyvasz állapotába. Nem kizárt, hogy a Chemical bouillon-os fiúk is használnak vízüveget, mert hasonló konvekciós csodákat nekünk is sikerült elérnünk. Tusok, szappanos, alkoholos oldatai. Minden, amit csak el bírsz képzelni egy kis konyhában.

A nagy nagyítással készített felvételeknek a Shank FX csatorna is nagy mestere. 

Mint említettem, nem vezettünk naplót arról, hogy melyik beállítás pontosan hogyan készült, melyik vízüveg, melyik glicerin, illetve a 8-10 féle festéket is ötletszerűen használtuk. De ezen a csatornán elég következetesek a kollégák, érdemes tőlük is inspirálódni.

Akril fraktál újra

Alapkísérleteink a PVA-ágyon növesztett akril-fraktálokkal arra vezettek, hogy a legjobb fraktálosító (surfactant?) a sima folyékony mosogatószer. A szakirodalom említ még egy csodafolyatószert, egyfajta bélyegzőtisztítót, amiben 1-metoxi-2-propanol van, de ilyet mi nem tudtunk beszerezni. Az interneten rengeteg hasonló kísérletet találni, csak a fontosabb tapasztalatainkat írom itt le.

 

A PVA ágyat érdemes fésűvel felvinni, hogy minél vékonyabb réteget adjon, hiszen a festék képes diffundálni a felszín alatt és ez életlen kontúrokat eredményez. Létezik átlátszó papírragasztó is, azzal is pozitívak a tapasztalataink.

Gyakorlatilag bármilyen festéket ki lehet próbálni, tust, tintát, híg akrilt, nyomtatófestéket, mind eltérő eredményeket fogunk kapni. Ha katalogizálni szeretnénk a hozzávalókat és hatásukat, érdemes jegyzetelni, mi ezt természetesen elmulasztottuk és pár nap múlva már nehéz megmondani mi micsoda.